Crosskovácsi „repesztés”

Egyszer B. Bálint mondta a Crosskovácsi várható időjárásra, hogy ha páros (az évszám), akkor sáros. Fenti logikából kiindulva idén csak száraz lehetett és jelentem az is volt, meg jó meleg és szuper pálya és sok versenyző! VÉGRE
Reggel egész korán kiértem, már 8 után ott pakolásztam a kocsiban, de Jokóékhoz képest nem lehet elég korán kelni, ők már ott voltak. Gyors bandázás, sátorverés, aztán papírtöltögetéses helyszíni nevezés kb 10 főre, mert Imoék is befutottak Palival és Mesével. Benéztünk a FOCUS standra, barátkoztam a gépekkel, láttam egész jó tárcsafékes országútit, de lehet, hogy inkább ccross volt .
A helyszíni nevezésnek „hála” nuku beszólítás, de itt ez nem akkora gond, mert sok a felvezető aszfalt, és „egyébként is”, hová siessek rögtön az elején? Aztán megtudtam, mikor ráfordultam az erdei murvára. Úgy meglódult az eleje, hogy hirtelen azt sem tudtam, hol a pulzusom. A jó kis zúzásokat sem tudtam élvezni, mert torlódás volt. Szemlátomást küzdöttem az elemekkel, már a kiskörön megérkeztek Dénesék Józsival (Józsinak köszi a teleszkópjavítást!), amin már meg sem lepődöm, viszont azon már igen, hogy utána hirtelen egyedül maradtam. Elég sokat mentem így csak néha egy-egy szerelő pilóta zavarta meg a csendéletet. Dénest is láttam 20km-nél, nem volt vidám…aztán 27-nél megint, mert akkor ment el mellettem rettentő tempóval és elszántsággal. A RBR-hez ugrott be kerékcserére? Defekt után nálam is elgurul a gyógyszer általában és ezen a gyors pályán nincs idő tartalékolni, menni kell és Dénes ment, mint a gép .
Kicsit később megérkezett Temesi Viktor is, ráadásul lefelé…
Rögtön elgondolkodtam, hogy vagy én óvatoskodom el a lefeléket mostanában, vagy tényleg van vmi ebben a 29-es mágiában, hogy utolérnek vele néha a lejtőkön.
Aztán az első 1-1,5 óra után végre elkaptam a fonalat és az üzemi hőfokot és elkezdtem a tempómenést. Kis hegyi huroknál 17.-nek mondtak a hosszúsok között, hoppá! Lehet, hogy még a végén megint 10-en belül leszek? Megjött a plusz motiváció, ettem-ittam rendesen és már el is fogyott a nagykör. Kastélyparkon átstartoltam és csak utána vettem észre, hogy két Bringabandást hagytam ott a frissítőnél. Az erdei hullámvasútnál aztán megálltam egy sárgára, mert túl jól sikerült a hidratálás, srácok elmennek + Manó is, de aztán „kidobva a ballasztot” begyorsultam és hamar utolértem őket. Majdnem elértem a 70-et a murván fék nélkül. Manó lemaradt, Peti mögöttem, Zsolt pedig ráragadt Vas Petire, aki egyszer csak elhúzott, mint a gyorsvonat a második Nagy Kopasz mászáskor. Domb tetején meglátom Imo-t, kicsit megtoltam, aztán meg jól belehúzott . Később komoly „toló-mezőnyversenybe” csöppentem az emelkedő tetején, volt ott rövidtáv-középtáv, minden…és persze a fél Bringabanda mögöttem.
Innen csak Petire figyeltem, aki hol felért rám, hol lemaradt, de az utolsó 10km-en nekifeküdtem a púpoknak és látótávolságon kívülre került. Innen már csak a lefeléket élveztem egészen a célig, ahová 6.-ként érkeztem! Örültem neki nagyon, mert ilyen jót még nem mentem, pláne egy 4 órán belüli gyors pályán. Közben meglettek Jokóék is, aki elmentek megkeresni Jokó „démonait” a tavalyi bukás helyszínén, majd Vikker Laci is nyomott még egy plusz kört terepjáróval, mert ő meg a telefonját hagyta el, de megtalálta!
Néhány szó a pályáról, ami szerintem az eddigi legjobb Crosskovácsi volt! Ennyi infó, ami ezen a pályán volt egy forgalmas közúton nincs! Esély sem volt az eltévedésre. Frissítők száma és helye is jó volt, néhány sárfoltra kellett csak figyelni, veszélyes helyek profin felfestve, pályabírók a helyükön rádióval felszerelve és végre sok versenyző, amit már nagyon megérdemelt ez a kupafutam! Sajnos az eső miatt mindig lutri, de most 30 fokban rajtolhattunk…és aszfaltot csak a felvezető körön láttam, mert kivették a telki bolyongást, ami szintén jót tett a nyomvonalnak. Nem is tudom, van-e még egy ilyen pálya, ahol gyakorlatilag 95%-ban terepen megyünk/mehetünk. Nagy gratula a szervezőknek!
Következő kupafutam már OB a Dunán, ami melegben elég gyilkos! Készüljetek!
KakLac